ANTON PAVLOVICS CSEHOV
VÁNYA BÁCSI
Jelenetek a falusi életből

Bemutató:
Radnóti Színház
1996. október 16.

Csehov a nagy realista orosz irodalom kiemelkedő képviselője. Az elbeszélés műfajában egyedülállót alkotott. Emellett külön értéket képviselnek újszerű dramaturgiával megírt mesteri színművei, melyek közt a legjelentősebbeket e kötet is tartalmazza. Csehov legjobb hősei nem békélnek meg a sekélyességgel, de ugyanakkor nincs erejük ahhoz, hogy legyőzzék. Legfontosabb pszichológiai vonása a tudat és az akarat összeütközése. Lukács György szerint (A modern dráma elmélete): "Csehov drámái a modern irodalom leghalkabb drámái. Alig van bennük mozgás: a mocsár elnyeli az embereket, az egyik erősebben vergődik, a másik gyöngébben; mindegy, el kell süllyednie. Akaratról vagy küzdelemrol szó sem lehet. A katasztrófák pedig - már ahol vannak - egészen groteszkül hirtelenek és véletlenekkel telik. Ezeknek az embereknek külső élete csupa véletlen; csak a vég bizonyos és szükségszerű. Egyszerre elcsattan egy lövés és elhangzik egy kiáltás - s utána, megint a régi csend, az orosz sivatag csendje."

A Ványa bácsi, ez a sokalakos színmű mutatja be először teljes formájában azt a vidéki orosz udvarházat, amelyben reménytelen szentimentalizmus, szenvelgés, nagyképusködés, elvágyódás és megnyomorított emberek igaz drámája ad találkozót. A címszereplő Ványa bácsi ugyancsak ellentétes póluson áll sógorával, Szerebjakov professzorral szemben. Arra áldozza életét, hogy gondtalan, fényuző környezetet biztosítson Szerebjakovnak, a "nagy tudósnak". Kiderül azonban, hogy a professzor tehetségtelen, önző és szívtelen. Ványa bácsi egész élete értelmét veszti ettől a felismeréstol. Egy felindult pillanatában rálő Szerebjakovra. A lövés nem talál, a professzor és felesége rövidesen elutazik, látszólag minden marad a régiben; a végleges dezilluzionáltságban pergetik majd le jobbra érdemes életüket.

[ ... vissza ... ]