EGÉRÚT

Színes magyar dráma-szatíra, 100 perc
Gyártási év: 2001, mozi premier: 2002.04.25.

Rendező: Sára Júlia Zene: Másik János Operatőr: Grunwalsky Ferenc Producer: Kardos István, Ozorai András Forgalmazó: Budapest Film

A főhős, Simon Péter negyven feletti író, akinek éppen most jelenik meg az első kötete, s noha kicsit későinek tűnik a debütálás - ő mégis úgy érzi, most végre abszolút a csúcson van, minden ragyogó körülötte, isteni ebben a világban az élet. Minden megvan: siker, feleség, szerető, önbizalom a tetőfokon. És akkor ez az egész rózsaszín mámor egy félresikerült kirándulás alkalmával egy nap leforgása alatt megkérdőjeleződik. Először a kocsija döglik be, aztán az egész élete. A kellemesen indult nyaralás pillanatok alatt rémálommá válik. Simon alól kicsúszik a talaj, és kártyavárként omlik össze körülötte a világ, melyet addig tökéletesen működőképesnek érzett. A helyenként abszurd, helyenként horrorisztikus események lavinaszerűen követik egymást, és sodorják a főhőst egy ismeretlen, furcsa, öntörvényű világba, ahol úgy tűnik, azokat a fickókat, akik hazugságokra építgetik az életüket, kegyetlenül megbüntetik.

Kezdeni tudni kell, és ez a film bizony eléggé jól kezdődik. Egy riportot látunk, valahol a Vörösmarty téren, az alany "egy író", akinek most jelent meg "az egér utoljára száll fel" (vagy valami ehhez hasonló) című kötete.
Jó indítás, mert amikor egy perccel később azt látjuk, hogy ez a Simon Péter (Máté Gábor) és egy csaj egy kádban ünnepelnek, már minden szükségeset tudunk mindenkiről. Szó, ami szó, az, hogy ez a jó lábú lány a kádban nem azonos a feleséggel, csak azok számára derül ki, akik nem a lábát figyelik, hanem a haját, vagy akik már ismerik Müller Julit (a feleség-) illetve Schell Juditot (a csaj szerepében).

Egy filmnél nemcsak a történet, hanem annak a megjelenítése, illetve hogyanja is sokat számít. Az Egérút jól vizsgázik ebből a szempontból is, mert egész remek kis atmoszférát hoz össze egy vidéki faluban, ahova az Író és felesége leugranak a hétvégére. Nagyon jó kis párbeszédek zajlanak köztük, és miközben lefelé autóznak, kialakul valami izgalmas "mai magyar" a levegőben, amikor pedig megérkeznek a "furcsa" terepre, a létező legjobb dolgot kapjuk: olyan, mint valami régi jó kis magyar film, és nem is Karády Katalinos, hanem inkább Le a Cipővel, vagy Kemény Kalap És Krumpliorr-os. Olyan is, mint egy nagyon jól kezdődő Agatha Christie film, (nem mostani Poirot, hanem a régebbi, klasszikus darabok), amiért nem győzünk eléggé hálás lenni a fiatal rendezőnőnek. Lényeg, hogy az ember szó szerint az orrával érzi a vidéki illatokat, vagy a szájával az ízeket, meg minden, amolyan izgis vakáció érzés.
Az is kiderül már az első negyedórában, hogy Sára Juli nem csupán nemében nő, hanem filmrendezőként is egy nő szemével ír és lát, és ez is igazán kellemes dolog, aminek örülni lehet a mozikban. Tényleg, a Simon Mágus például egy nagyon érzékeny film, "de" olyan üde illetve üdítő lányviselkedéseket nem látunk benne, mint itt, már az első pecektől kezdve. A feleség "pörög", tele van élettel, és persze azért, hogy jobban elüssön a nem is kicsit kispolgári, pocakosodásnak indult, mamlasz férjétől, az írótól, aki most boldog. Külön jó, hogy ez a pörgős feleség közben azért eléggé dilis is, tehát mindkét oldalon egyenlően vannak elosztva az idegesítő tulajdonságok is...

[ ... vissza ... ]